A pártház elesik 2. - Hollós Ervin-Lajtai Vera,Kossuth Könyvkiadó,Nagy Máriát,Csikesz Józsefnét,Prieszol Olgát,Kelemen Ágnes,Chajesz Ida,Kállai Éva,Kollányi Antal,Kelemen Ágnest,Koltói Anna Kórházba,Kelemen Lajos,Központi Vezetőség,Budapesti Pártbizottság,Chajesz Idának,Lakatos Péterrel,Ezalatt Kállai Éva,Péterfy Sándor,Kállai Évát,Országos Ifjúsági Bizottság,Tompa Károly,Ezután Tompáékat,Gajdán Imre,Molnár Jenőt,Kádi Imre,Lukácsi Endre,Könczöl Sándort,Frank Ferenc,John Sadovy, - kohlinka Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

A pártház elesik 2.

2011-08-07 11:56:35, vasárnap


	Köztársaság tér 1956 Hollós Ervin-Lajtai Vera Kossuth Könyvkiadó 1980 Nagy Máriát, Csikesz Józsefnét, Prieszol Olgát és még egy társukat fegyveres kísérettel vitték a Rákóczi útra, a Divatcsarnoknál akarták átadni őket egy ellenforradalmi csoportnak. Az átélt borzalmak ellenére volt bátorságuk és lélekjelenlétük, hogy kivágják magukat és sikerült megszökniük. Kelemen Ágnes, Chajesz Ida, Kállai Éva és Kollányi Antal a második emelet egyik udvari szobájában tartózkodott, amikor a fegyveresek betörtek a pártházba. A vad lármát és ordítozást hallva, kimentek a folyosóra. A fegyveresek már a lépcsőkön törtettek felfelé. Beugrottak a lépcsőház melletti udvari szobába, de a támadók észrevették őket, odarohantak és bekiabáltak: - Gyertek ki, mert lövünk! Valaki felordított: - Adjátok nekem ezt a k...t, én kinyírom! - Karon ragadta Kelemen Ágnest, és lefelé lökdöste a lépcsőn. A felfelé özönlő fegyveresek köpdösték, szidalmazták, nem is tudta pontosan, hogyan került az utcára. Ott a járda mellett továbbterelték, ahol a már lelőtt védők holttestei feküdtek. Kísérője ráordított: - Nézd meg jól, te is így jársz! - S mikor ő elfordította a fejét, a hajánál fogva kényszerítette, hogy odanézzen, majd a tömeg kellős közepébe vezette. Itt ütni-verni kezdték, valaki egy géppisztoly tusával akarta fejbe vágni. Kelemen Ágnes ösztönszerűen elkapta a fejét, így csupán kisebb sérülés érte. A tömeg kisodorta a tér és a Kenyérmező utca sarkára. Többször is ellökték, de mindig sikerült felállnia. Félt, ha a földön marad, agyontapossák. Letépték a szoknyáját is, egy fegyveres rendőrköpenyt dobott rá, és a pártház falához tuszkolta. Valami a tudata mélyén azt súgta neki: csak a falhoz nem kell állni. Körülötte kórusban ordítoztak: "falhoz vele!", mások viszont azt kiabálták: "nézzük meg az iratait!". Motozni kezdték, s közben valahogyan a közelben álló sebesültszállító autóbuszba került. Itt megtalálták a személyazonossági igazolványát a blúzában, és ketten is bizonygatták: tisztviselőnő. De a tömeg egy része így sem akarta elengedni az autóbuszt. Végül is a busz a Koltói Anna Kórházba szállította, ahol elsősegélyben részesítették. Másnap letartóztatták és átszállították a Corvin közbe, ahol többször kihallgatták a székház védelméről, főképp pedig az állítólagos pincebörtönökről. Kelemen Ágnes tisztviselőnő október 28-án ment a pártházba, ahol bátyja, Kelemen Lajos, a Központi Vezetőség instruktora tartózkodott. "Úgy vélem, ha a pártházba megyek, talán segítségére tudok lenni az elvtársaknak, ha esetleg valami adminisztratív munka van. A pártház ellen indított támadás ideje alatt a második emelet egyik szobájában tartózkodtam Kállai Éva és Chajesz Ida elvtársnőkkel, valamint a PB egyik munkatársával." Kelemen Ágnes egyik bántalmazóját, Z.E.-t a harmincas években a nyilvánosházak lakói között tartották számon. 1949 elején rendőrségi besúgó lett, ezért a felszabadulás után internálták. Z. E. 23-án részt vett a Parlament előtti tüntetésen, a következő napokban Zuglóban egy ellenforradalmi fegyveres csoport akcióiban, s amikor megtudta, hogy a Budapesti Pártbizottság székházából "lövik a magyarokat", odasietett. Segített a lőszerhordásban, majd az ostrom után azok között volt, akik a leghangosabban kiabálták: "akasszátok fel őket, ne kíméljétek a dögöket!". Az ellenforradalom leverése után sem nyugodott, így részt vett a többi között a novemberi úgynevezett nőtüntetésben is. Chajesz Idának, mielőtt a második emeleti szobába szorult, több elvtárs segítségével sikerült még az egyik irodahelyiségben a munkásmilíciák szervezésére vonatkozó iratokat megsemmisítenie. Őt is lerángatták a lépcsőkön. A felfelé áramló fegyveresek egyike már ráemelte a puskáját, de a másik rászólt: - Az ilyen öreg nénit ne bántsd! - A közbeszólás sem használt. Chajesz idával eldobatták a táskáját és a kabátját. Az első emeleti folyosón szembekerültek Lakatos Péterrel, Chajesz Ida kísérői ekkor nekiestek Lakatosnak, rugdalni kezdték. Chajesz ekkor az egyik szobába szökött előlük, de itt is fegyversek voltak. Ezek rögtön közrefogták, majd "gyere ki, nézd meg mi történik ott!" felkiáltással kituszkolták az épületből. A téren egy csoporthoz lökdösték, melynek tagjai a lábánál fogva felakasztott, véző fejjel lefelé lógó Papp ezredest állták körül. Majd kényszerítették, hogy végignézze az egyik karhamatalmista meglincselését. "Arca felismerhetetlenségig el volt torzítva. Minden bizonnyal már régóta ütötték, a teste formátlanná vált." Az agyonvert, taposott ember szájába beletömték a párttagsági könyvét. Ezalatt Kállai Éva a második emeleti szobában húzódott meg. Mikor újabb felkelők fésülték át az emeletet, az ablakhoz ment és "átllépett a második emeleti folyosórácson. Néhány percig a korlátba kapaszkodott. Amikor a banditák megjelentek a folyosón - abban a pillanatban elengedte a rácsot." Lezuhant, s ott maradt az udvaron összetörve. Azt hitték, meghalt, és csak később, a szomszédos ház lakói fedezték fel, hogy életben van. Felvették, átvitték magukhoz, majd mentőket szereztek és a Péterfy Sándor utcai Kórházba szállították. "A második emeletről leugrott Kállai Évát gondos kezek mentették a kórházba, ahol majdnem fél évig ápolták. De sem gyógyulni vágyó szervezete, sem az áldozatos orvosi munka nem tudta megmenteni. Kállai Éva, a Köztársaság téri fasiszta támadás egyik hős áldozata, féléves szenvedés után meghalt. Árván hagyta három gyermekét is." Kállai Éva hat hónapig élt, s így elmondhatta, mi játszódott le benne, amikor a támadókat közvetlen közelről hallotta. Régi emlékei elevenedtek fel az Andrássy-laktanyából, ahol mint az Országos Ifjúsági Bizottság tagját, Ságári közvetlen munkatársát heteken keresztül kegyetlenül vallatták. Semmiképp sem akart még egyszer az ellenforradalmárok kezébe kerülni. Mikor nyilvánvalóvá vált a pártház eleste, Tompa Károly néhány karhatalmistával a DISZ-székház pincéjébe húzódott. Mintegy fél óra múlva rendőr-esőkabátot és kék svájcisapkát viselő, negyven körüli férfi vezetésével, fegyveres csoporst hatolt a pincébee. A férfi parancsot adott embereinek, hogy a polgári személyeket kísérjék fel, maga pedig: - Hogyan kerülsz ide régi haverom? - felkiáltással odalépett Tompához. Átölelte, és közben odasúgta neki: - Gyere azonnal velem, valahol átöltöztetlek. - Ezután Tompáékat felkísérte az udvarra és a konyha mellett egy üres szobában hagyta őket, hogy átöltözzenek. Elment, majd rövid idő múlva egy csomó hasznlt munkaruhával tért vissza. Tompa és a többiek gyorsan átöltöztek. Most az volt a kérdés, hogyan hagyhatják el feltűnés nélkül az épületet. A hangulat izzó volt, a házban még lövöldöztek, az udvaron és a téren már folyt a lincselés. A svájcisapkás azt tanácsolta, menjenek le a konyhába. Tompáék lementek, itt az edényekből egy csomót magukhoz vettek, és megindultak kifelé. Az épület előtt egy teherautóra a nemzetőrök rakták a házból kihurcolt holmit. Tompáék is rárakták az edényeket, a svájcisapkás maga mellé ültette Tompát a vezetőfülkébe, a többiek elhelyezkedtek a kocsin, mely elhagyta a teret. Így menekült meg Tompa az összes vele levő sorkatonával. Gajdán Imre karhatalmista is a pártházban harcolt. Rendszeresen felhívta telefonon a bátyját, Sándort. Október 29-én beszéltek utoljára. Testvére felajánlotta, hog segít neki,ha kell, visz ennivalót és cigarettát. De ő tiltakozott, mondván, hogy az épületet, ahol tartózkodik, megtámadhatják. Gajdán Imre a reggel elfogott túszok közé került, s nem tudni pontosan, hogyan gyilkolták meg. A székház eleste után holttestét leköpdösték, meggyalázták, végül felakasztották. Családja hosszú ideig hiába kereste, azt sem tudták, mi történt vele. Édesapja és testvérei csak 1957 nyarán találták meg az újpesti temetőben. Molnár Jenőt két másik karhatalmistával együtt a DISZ-székház kazánházából vitték ki a térre. Az udvaron Molnárt puskatussal kétszer fejbe verték, majd egy géppisztolysorozatot adtak le rájuk. Molnár még látta, kik. Mikor összestek, hátulról ismét lőttek rájuk, majd egy kissé távolabbról két kéigránátot dobtak feléjük. Két társa meghalt. Molnárt tizenhárom találat érte, de életben maradt. Egy ismeretlen férfi juttatta a Koltói Anna Kórházba. Itt dr. Borók sebész megoperálta, s ezzel megmentette az életét. A második emeleten harcoló Kádi Imre karhatalmista a pártház kultúrtermén keresztül eljutott a DISZ-székház konyhájáig. Ott egy fegyveres csoport felfedezte és a térre hurcolta. A sortűz után Kádi összeesett, érezte a mellében, bal kezében a fájdalmat, ahol a golyók érték. Pár perc múlva megmozdult, ekkor egy téglával fejbe ütötték és elvesztette eszméletét. Hangos vitára tért magához, valaki a védelmére kelt, majd tehergépkocsira rakta és kórházba szállította. Később tudta meg, hogy megmentője Lukácsi Endre volt, aki másokat is megmentett, ugyanebben a gépkocsiban vitte ki például Könczöl Sándort is. Az elesettek között volt Frank Ferenc. Amikor édesapja megtudta, mi történt a fiával, teljesen összeroppant, rövidesen meg is halt. Ezek a tények! Ezeknek a fényében kell minősítenünk egyes, Nyugaton élő szerzők "forradalomdicsőítését". Mert ez a fő céljuk. Olyan "forradalomról" ínak, amely a "demokráciáért", "az emberi szabadságjogokért", a diktatúra és zsarnokság ellen robbant ki, a "humanista" eszmék jegyében fogant és az erőszak, a brutalitás ellen irányult, sokan egyenesen, mint a "szellem forradalmát" idézik. Forduljunk ismét John Sadovy amerikai újságíróhoz. Sok mindent nem láthatott, hiszen nem volt ott mindenütt, s amikor elhagyta a Köztársaság teret, még nem is ért véget az ostrom. "Amikor visszafelé mentem a parkon át, asszonyokat láttam, akik férjüket keresték a holttestek között. Leültem egy fatörzsre. A térdeim összecsuklottak. Olyan érzésem volt, mintha valamilyen súlyos terhet cipeltem volna, amelyet nem tudok tovább cipelni. Az ember valamilyen módon felelős azért is, amit más emberi lények tesznek." A támadók meggondoltan, hidegvérűen, szervezetten gyilkoltak. Mégis nem kevesen megpróbálták a "szabadságharcosokat" tisztára mosni. Így Urbán nem átallotta leírni: a "szabadságharcosok" utasítása az volt, hogy "mindenkit életben kell hagyni, aki megadja magát...", de a tömeget ért brutalitások következtében "...az emberek saját kezükbe vették a törvénykezést". A valóság az, hogy a fegyveresek mindannyian - a Corvin köziek és a Baross tériek is - azt a parancsot kapták, hogy foglyot nem ejthetnek és senki a székházat élve el nem hagyhatja. A székház elfoglalása után a "szabadságharcosok" már "rendet tudtak tartani". Nem engedték a székházba vagy a székházhoz túlságosan közel a ott gyülekező embereket. Tehát azokat sem, akiket az egyes, Nyugaton megjelent könyvek szerzői csőcselékként jellemeznek. A kivégzéseket közvetlenül a székház elfoglalása után hajtották végre, a "rend" fenntartása közepette. Szervezett ellenforradalmárok kísérték a falhoz a különböző helyeken elfogott karhatalmistákat, a kivégzéseket ők vitték végbe, miközben a székház előtt fegyveres kordont vonva, távol tartották az embereket. "A pártház előtti térség a tömegtől meg volt tisztítva, ott csak fegyveres ellenforradalmárok tartózkodtak, nyilvánvalóan azok, akik a további események felett rendelkeztek". Azokat, akik a tömegből a térre akartak beözönleni, távol tartották nemcsak a kivégzések előtt és alatt, hanem a kivégzések után is, mégpedig azért, hogy a kivégzésekről a nyugati sajtó fotoriporterei fényképeket készíthessenek. Ennek "köszönhető" az a sok megrendítő kép, amely a pártház eleste után a világsajtóban napvilágot látott.

0 komment , kategória: Köztársaság tér 1956

Címkék: pincebörtönökről, irodahelyiségben, karhatalmistával, sebesültszállító, karhatalmistákat, ellenforradalmi, divatcsarnoknál, ellenforradalom, lélekjelenlétük, kényszerítették, tehergépkocsira, összecsuklottak, karhamatalmista, lőszerhordásban, megsemmisítenie, meglincselését, elhelyezkedtek, szembekerültek, munkásmilíciák, nyilvánosházak, felakasztották, letartóztatták, továbbterelték, készíthessenek, átszállították, adminisztratív, megtámadhatják, kényszerítette, fotoriporterei, leghangosabban, csőcselékként, felkiáltással, karhatalmista, vezetőfülkébe, nyilvánvalóan, elsősegélyben, társukat fegyveres, ellenforradalmi csoportnak, átélt borzalmak, második emelet, fegyveresek betörtek, lépcsőkön törtettek, lépcsőház melletti, támadók észrevették, járda mellett, hajánál fogva, tömeg kellős, géppisztoly tusával, tömeg kisodorta, földön marad, fegyveres rendőrköpenyt, pártház falához, Hollós Ervin-Lajtai Vera, Kossuth Könyvkiadó, Nagy Máriát, Csikesz Józsefnét, Prieszol Olgát, Kelemen Ágnes, Chajesz Ida, Kállai Éva, Kollányi Antal, Kelemen Ágnest, Koltói Anna Kórházba, Kelemen Lajos, Központi Vezetőség, Budapesti Pártbizottság, Chajesz Idának, Lakatos Péterrel, Ezalatt Kállai Éva, Péterfy Sándor, Kállai Évát, Országos Ifjúsági Bizottság, Tompa Károly, Ezután Tompáékat, Gajdán Imre, Molnár Jenőt, Kádi Imre, Lukácsi Endre, Könczöl Sándort, Frank Ferenc, John Sadovy,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]